A címre visszatérek kicsit később. A rendezvényszervezők között a globális felmelegedés előtt az a mondás járta, hogy szabadtéri rendezvényt csak Rómától délre szabad szervezni. Az Akadémiai Klub évadzáró partiját - ha tehettük - mindig az MTA hangulatos udvarára hirdettük meg. Aztán volt, hogy egy zivatar a klub termeibe kergette a publikumot, máskor meg a nagy forróság miatt tűnt nagyon hosszúnak az este.
Ez már harmadik cikkünk a témában, de ne reménykedjen a kedves olvasó, hogy a gasztronómiai kifejezések végére érünk hamarosan. Legfeljebb abbahagyjuk…Láttak már önök egy Larousse gasztronómiai lexikont? Nos, simán agyon lehet vele ütni, mondjuk, egy rossz felszolgálót vagy szakácsot. Csak szólok!
Tizenhét év nagy idő! Éppen 2000 óta szervezünk borkóstolókat, illetve borbemutatóval színesített gálavacsorákat éttermünkben az Akadémiai Klub Egyesület tagjainak és partnereinknek. Ezen évek alatt megfordult a klubban a magyar borásztársadalom színe-java.
Az előző részben néhány fontos konyhatechnikai eljárást, alapanyag-elnevezést jártunk körbe, hogy megkönnyítsük a kedves olvasó életét az étlapról történő választás során. Lássunk további divatos gasztronómiai szakszavakat, ételnevet.
Tudja a kedves olvasó, hogy mi az a konfitálás vagy szuvidolás? Eszik vagy isszák a veloutét, a chutney-t, a guacamole-t? Mi az a panko morzsa, a tempura vagy a gratin? Egy jobb étterem menüjét és itallapját a múltban is misztikum lengte át, mert egyszerű földi halandó nemigen értette az azon szereplő tételeket.
Álltak már tanácstalanul egy hipermarket boros részlege előtt és kérdezték maguktól, melyik palackot is kellene leemelni? A marketingesek -érthető módon- a címkére esküsznek: az lesz a nyerő, amelyik odavonzza a tekintetünket. Ez működik is a “laikus” vásárló esetében, s akkor, ha nincsenek ismereteink a borokról. Az ügy azonban lényegesen bonyolultabb ennél.