Házi készítésű aludttej, marinált padlizsánnal és laskagombatatárral

Különleges vendégváró recept

Hozzávalók 10 fő részére:

• 3 cl Balzsamecet
• 3 cl fehérbor ecet
• 2,7 g őrölt fekete bors
• 1 csomag francia petrezselyem zöld
• 1 dl kefír
• 0,5 kg laskagomba
• 5 cl olívaolaj
• 0,6 kg padlizsán
• 0,5 dkg só
• 1 l tej

Aludttej

Az aludttejhez szerezzünk be nyers, azaz nem hőkezelt tejet. Vegyünk egy edényt, ebben melegítsük a tejet addig, amíg bebőrösödik (ez kb. 65 C-on történik meg), ezután ugyanezen a hőfokon tartva melegítsük tovább 30 percen keresztül. Ha ezzel megvagyunk, hűtsük ki szobahőmérsékleten, szedjük le a róla bőrt és adjunk hozzá (1 liter tejhez 2 dl) élőflórás joghurtot. Miután elkevertük a tejet a joghurttal, szűrjük le, adagoljuk ki kisebb poharakba és hagyjuk állni lefedve. Tulajdonképpen itt kezdődik az altatás szobahőmérsékleten, amely 4-6 órát vesz igénybe (4 óra elteltével ellenőrizhetjük az állagát, ha még nem megfelelő, akkor hagyjuk tovább állni, letakarva). Ezután a hűtőszekrényben 12 órát kell pihentetni. Nem szabad elfelejteni, hogy mikor megkezdtük az altatást már ne rázzuk fel a tejet, mert ilyen esetben a tejsavó kiválhat és az darabos folyadékot eredményez.

Marinált padlizsán

A padlizsánt hosszában hajszálvékony szeletekre vágjuk fel, majd mindkét oldalát pirítsuk le só, olíva olaj és fehér balzsamecet harmonikus keverékén (ajánlott arányok 2/3 olaj, 1/3 ecet). Könnyedén felgöngyölve elegáns tálalást kap az így elkészített padlizsán.

Laskagombatatár

A laskagomba húsos, kövér, kékesszürke, tengeri kagylóra emlékeztető kalapja 8-15 cm átmérőjűre is megnő. Ezt a kalapot kell gyűjteni, amikor még a gomba fiatal, húsa még fehér és rugalmas. Könnyen felismerhetjük az erdőkben járva, ahol lombhullató fák törzsén rövid tönkjével kapaszkodik meg.  A beszerzett laskagombát aprítsuk fel, a kalap alsó részén található fehér lemezeket távolítsuk el, és külön vágjuk apró darabokra a gomba fejének szürke részét. Első lépésként a fehér lemezeket olíva olajon megfonnyasztjuk, majd friss snidlinget vágunk bele. Ezután megpirítjuk az apróra vágott szürke részt. Majd a fehér lemezeket tejszínnel leturmixoljuk. Ha ezzel is készen vagyunk, adjuk hozzá a lepirított kockákat, valamint egy kevés apróra vágott snidlinget, és máris tálalható a laskagombatatár!

Tippünk: Tálaljuk friss fokhagymás kenyérrel!

Jó étvágyat kívánunk!

A magyar történeti borvidékek

Hazánk adukártyája

A jelenkori Magyarország nagy sikersztorijai közé tartozik a jó magyar bor ügye. Az elmúlt tíz-tizenöt évben ugyanis kitűnő hazai borokat fogyaszthat az arra fogékony közönség. A jó bornak nem kell cégér, tartja a régi mondás, amely a marketingkommunikációval átitatott mai világunkban már nem állja meg a helyét. A színvonalas nedű iránti szeretet visszatérte nagyszerű eredmény – termelői és fogyasztói oldalon egyaránt –, figyelembe véve, hogy a szocializmus időszaka alatt szinte kizárólag borkombináti – meglehetősen kevésbé vonzó – termékeket ivott több generáció (habár az ezer forint alatti borokat fogyasztók részaránya még mindig magas). A siker kizárólag a jó borászok érdeme, akik szívós munkával, a jó bor felé tanúsított alázattal sokan jó és kiváló, néhányan pedig világszínvonalú (esetenként világverő) bort képesek készíteni. A cégérről: örvendetes az európai színvonalú üvegek, címkék, honlapok, borászpanziók, borvacsorák léte. Sokan jószívvel gondolunk a jó idő beköszöntével egymást érő különböző borfesztiválokra, melyek szintén nagy szerepet játszanak a népszerűsítésben.

Történeti borvidékek

A borszerető emberek közül sokan tudják, hogy Magyarországon huszonkét borvidéket tartanak számon. De kevés akad, aki meg tudná mondani, mit is jelent pontosan a történeti borvidék kifejezés:

Legfontosabb ismérv, hogy nem feltétlenül esik egybe a magyar borvidékekkel – régi lajstromozás szerint a történelmi Magyarország területére terjedt ki. A történeti borvidékek olyan több települést magukba foglaló földrajzi egységek, amelyek borászai már több száz éve országszerte híres borokat készítenek. Ezen területek sajátja, hogy legfőbb karakterükben hasonló borokat termelnek. Fontos alapvetés az azonos tulajdonságú talaj és éghajlat, valamint egy szőlőfajta dominanciája. A XIX. század végi filoxéravész előtt még változatosabb volt e borvidékekre vonatkozó fajtaösszetétel.

Ezek a területek nevüket többnyire városokról vagy falvakról (egri, pozsonyi, tokaji, szekszárdi, villányi), esetleg vidékekről, tájnevekről kapták (Balaton melléke, Ér-mellék, Fertő melléke, Hegyalja, Szerémség). Sokszor pedig nem is a névadó hely szolgáltatta a legjobb minőséget.  A tizenhatodik századra kialakultak a főbb történeti borvidékek. A leghíresebbnek akkoriban a Szerémségi számított. A viharos évszázadok során egyes területek lehanyatlottak (Szerémséggel is ez történt), mások pedig felemelkedtek. A tizenkilencedik század elejétől a filoxéráig pedig Árva, Turóc, Liptó, Szepes, Sáros és Máramaros megyék kivételével – melyekben a klimatikus és a talajbéli viszonyok kedvezőtlenül hatottak szőlőtermesztésre – a Magyar Királyság területén mindenütt folyt bortermelés. 1880-ban, majd 1893-ban (a filoxéra rovar kiírtásával) történt meg a magyar történeti borvidékek hivatalos beosztása. Azokat a szőlőfajtákat határozta meg a rendszerezés, amelyek mennyiségileg és minőségileg a legjobb termést tudták biztosítani. A beosztást végző Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium teljes mértékben figyelembe vette a több évszázad alatt kialakult hagyományokat. A lajstromot többször módosították. Többek között az államhatárok változása miatt a 1924. évi bortörvény alkalmával, majd legutóbb 1959-ben. Ma is ez van érvényben, tizennégy történeti borvidéket jelöl: Alföldi, Badacsonyi, Balatonfüred-csopaki, Balaton-melléki, Bársonyos–császári, Egri, Mátraalji, Mecseki, Móri, Somlói, Soproni, Szekszárdi, Tokaj-hegyaljai, Villány–siklósi. Ezen kívül számon tartanak még szórványjellegű termőtájakat, azaz jó bortermő helyeket. Ilyenek Esztergom, Kőszeg, Nadap, Neszmély, Pannonhalma (Győrszentmárton), Simontornya, Pincehely, Sukoró, Sümeg, Szólád… A filoxéra rovar pusztítása előtt a leghíresebb fehér bor termő történeti borvidékek voltak: Balaton melléke, Ér-mellék, Fertő melléke, Magyarád, Pozsony környéke, a neszmélyi történeti borvidék és a tokaji történeti borvidék. Vörös borból: Villány, Eger-Visonta, a budai történeti borvidék és a szekszárdi történeti borvidék. Fehér aszúból: Tokaj, korábban Ruszt és Sopron, egyes Bereg megyei falvak és a pozsonyi történeti borvidéken található Szentgyörgy. Vörös aszú pedig összeforrott az arad-hegyaljai Ménes nevével.

Balla Géza – Ménes (Arad-hegyalja)

Neve jól cseng a borkedvelők között. Örök élmény marad, mikor az ember először meglátja és megízleli a különleges, csomagolt üvegű, szinte sötétkék árnyalatú fűszeres Kadarkáját, amely az egykori vörös aszúk jelenkori leszármazottja. Magyarországon jól ismert borász, aki Ménes rangjának visszaszerzésén fáradozik eredményesen, immáron tizenkét éve.

MTA BORA 2011

2011 januárjában rendezték meg a „Magyar Tudományos Akadémia Bora” elnevezésű – immáron második alkalommal minősítettnek nyilvánított – borversenyt a Tudomány Házában. Több héten keresztül folyt a vakkóstolás, így e nemes italok ízlelésekor a bírálók valóban a borokat, semmint a borászatokat rangsorolták.

2011-ben a  „MTA Bora” megtisztelő címet viselik:

• „Rozé kategóriában”: Zweigelt Rosé 2010, Gál Pincészet
• „Fehér középkategóriában”: Áldozói Zöldveltelini 2006, Tóth Sándor Pincészete, valamint Asszonyfektető 2009, a Chateau Dr. Kovács Grand Cru Pincészet
• „Vörös középkategóriában”: Cabernet Sauvignon 2007, Koch-Vin Pince
• „Fehér felsőkategóriában”: Fríz Hárslevelű 2008, Borpalota Borászat & Szőlőbirtok
• „Vörös felsőkategóriában”: Ördögárok 2007, Günzer Pincészet
• „Desszert kategóriában”: Tokaji Aszú 6 puttonyos 1999, Úri Borok Pincészete

A Bíráló Bizottság elnöksége:

• Elnök: Pálinkás József, az MTA elnöke
• Alelnök: Hajós György, az MTA doktora, a Kémiai Kutatóközpont Biomolekuláris Kémiai Intézetének igazgatója
• Tanácsadó: Holló Dénes, étterem igazgató, sommelier

Borbírák:

• Csizmadia András borszakértő, gasztrofilozófus, főiskolai docens, BGF-KVIF, a Magyar Bor Akadémia tagja
• Freund Tamás, akadémikus, a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója
• Geiszt Miklós, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Élettani Intézet
• Hajós György, az MTA doktora, a Kémiai Kutatóközpont Biomolekuláris Kémiai Intézetének igazgatója
• Kerényi Zoltán, a kecskeméti Szőlészeti- és Borászati Kutatóintézet tudományos munkatársa
• Medzihradszky Kálmán, akadémikus, az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke
• Nagymarosy András egyetemi docens, ELTE TTK Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék
• Németh Tamás, az MTA főtitkára
• Niszkács Miklós, újságíró, a Magyar Bor Akadémia alelnöke
• Pásti György, egyetemi docens, Corvinus Egyetem, Borászati Tanszék
• Sáska Géza, oktatás-szociológus, a tudomány kandidátusa, Felsőoktatási Kutatóintézet

A pincészetek kitűnő boraihoz és az eredményekhez szívből gratulálunk!

Partnereink a nyertes borokkal ezentúl az Akadémia Klub menüajánlataiban találkozhatnak.