Karácsonyi üdvözlet

Szarvasgerinc burgonyalángoson, fokhagymás paprikaraguval

Ismét egy különleges receptet oszt meg Önökkel konyhafőnökünk, Jordán Piroska.
Karácsonykor kedvelt alapanyagok a vadhúsok, amikről tudni kell, hogy jellegzetesen rostosabbak és magasabb fehérjetartalmúak. Figyelni kell az állat korára vásárláskor; minél idősebb volt az állat, annál erősebb a jellegzetes szaga.

Hozzávalók 4 személyre:

1 egész, kb. 80 dkg szarvasgerinc (kb. 20 dkg lesz egy adag)
ízlés szerint só, bors

A raguhoz:
1 nagy fej fokhagyma
2 nagyobb kaliforniai paprika
1 teáskanál kukoricakeményítő
fél dl víz
ízlés szerint só, bors

A burgonyalángoshoz:
60 dkg burgonya
3 egész tojás
12 dkg liszt
ízlés szerint só, bors, friss petrezselyem

Mivel a szarvast frissen jó fogyasztani, ajánljuk, hogy a lángosnak fogjanak neki először.
Enyhén sós vízben megfőzzük a burgonyát. Ha készen van, leszűrjük és áttörjük, majd kéz-melegre kihűtjük.
3 egész tojást és kb. 12 dkg lisztet hozzá adunk egy edényben (a lisztet apránként adagoljuk!) és összegyúrjuk. Ha ragad a tészta, akkor adjunk hozzá még egy kis lisztet, amíg el nem válik a kezünktől és az edény falától.
Fontos, hogy figyeljünk az arányokra, mivel a túl sok liszttől keménnyé válhat a tészta.

Ha készen vagyunk, vágjunk hozzá ízlés szerint egy kis petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, és formázzunk korongokat a tésztából. Egy nagyobb serpenyőben ujjnyi vastag (kb. 1 cm) olajban, vagy zsiradékban kisütjük a burgonyalángosokat.

Ezután néhány előkészület következik a raguhoz.
Elsőként elkészítjük a sültpaprikát: a kaliforniai paprikát egészben kb. 180°C-on sütőben 20 percig sütjük, majd ha készen van, hideg víz alá rakjuk rövid időre, amitől összerándul a héja, és ezáltal könnyebben meg tudjuk hámozni. A megpucolt paprikát aprítsuk össze kockákra.

Következő lépésként tisztítsuk meg és vágjuk vékony szeletekre a fokhagymát!

Majd jöhet a szarvas! Tisztítsuk meg a felesleges zsírtól, hártyától és vágjuk ketté, mert így sokkal könnyebb lesz sütni. Ízlés szerint ízesítsük sóval, borssal.
Vegyünk egy megfelelő méretű serpenyőt és nagyon forró olajban gyorsan (kb. 2-3 perc alatt) kérgesítsük a húst, vagyis minden oldalát hirtelen süssük meg.
Ezután előmelegített sütőben kb. 80°C-on 20-25 percig kell sütni.

Ha elkészült a hús, a sütésből visszamaradt alaplével elkészíthetjük a ragut. Tegyük az alaplébe a felaprított fokhagymát és a sült paprikát, majd ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Utolsó lépésként egy kb. teáskanálnyi kukoricakeményítőt keverjünk el fél dl vízzel és ezzel besűríthetjük a ragut.

El is készült a fenséges ünnepi fogás, amellyel még a boszorkányok ellen is védve vagyunk, jó étvágyat kívánunk hozzá!

Luca széke, karácsonyfa és adventi koszorú… avagy karácsonyi szokások egykor és most

Karácsony és advent

Hivatalosan a 4. századtól ünneplik az emberek a karácsonyt, mióta a kereszténység államvallás lett. December 25-én Jézus születésére emlékezünk, a keresztény hit szerinti a Messiásra, aki megváltja az emberiséget a bűneitől.

A keresztény hagyományok szerint a karácsonyi készülődés értelmét a Vendég várása adja, amely Jézus Krisztust, és vele a világra születő újat szimbolizálja. Az adventi időszak hagyományosan a december 25-ét megelőző 4. vasárnaptól karácsonyig tart. Advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdetét is jelöli. Szó szerinti jelentése is eljövetel, vagyis az Úr eljövetele.
Ez az időszak egyfajta testi-lelki felkészülést jelent az embereknek, amely során kiérdemelhetik az Úr, és az új esztendő áldásait. Ennek része a karácsony böjtje is, amely a fizikai szintű megtisztulás segíti, és végét az ünnepi bőséges vacsora jelenti, amelyre bizony egészen az éjféli mise utánig várni kellett.

A 19. század során többek között további két, azóta is nagy népszerűségnek örvendő szokás terjedt el.
Az egyik az adventi koszorú készítése. Az első koszorút a történet szerint egy német lelkész készítette, szekérkerék alapra 24 gyertyával.
Ma már inkább fenyőágakból készítenek koszorút, amelyre 4 gyertyát helyeznek. Mindegyik gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. Tradicionálisan 3 lila, 1 rózsaszín a színösszetétele a gyertyáknak és az utolsó vasárnapon mind a 4 gyertya egyszerre ég.

A másik szokás, a karácsonyfa-állítása, szintén Németországban kezdődött és több történet is fűződik hozzá.
Az egyik szerint, aki télen valamilyen zöld növénnyel díszíti a házát, azzal utal a tavasz eljövetelére, az újrakezdésre. Az örökzöldeknek emellett különleges, gyógyító varázserőt tulajdonítottak, és úgy tartották, hogy aki örökzöld növényekkel díszíti házát karácsonykor, bizakodhat a jövő évi egészségében és szerencséjében.

A másik történet, amely utal arra, hogy miért pont fenyőfát díszítünk karácsonykor Jézushoz kötődik.
Mikor a Földön járt, bujkálnia kellett gonosz emberek elől. Egyik alkalommal, mikor üldözték egy fa lombjai közé szeretett volna elbújni. Azonban a kiválasztott fa félt, hogy Jézus üldözői őt is elpusztítanák, emiatt elküldte Őt. Több fa is megtagadta, hogy elrejtse, míg végül egy fenyőfához ért, amely felajánlotta Neki segítségét. Jézus a törzséhez bújt, a fenyő leengedte ágait és ezzel megmentette üldözői elől. Ezután Jézus megáldotta a fenyőt:
„Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldellj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között! Élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre ágaidon gyújtsanak karácsonyi gyertyát minden esztendőben!”

Eleinte gyümölcsökkel, dióval, édességekkel, fából- és textilből készült díszekkel ékesítették a fát. A díszek készítésénél az egyik szempont az volt, hogy ehetőek legyenek, a gyermekek nagy örömére.
Magyar specialitás a szaloncukor, egy általában selyempapírba csomagolt csokoládé bevonatú, különböző töltelékekkel készített cukorka, amit a többi dísz mellé aggatunk a fára.

Érdekesség, hogy az idők során maga az ünnep – karácsonyfával, ajándékozással és adventi koszorúval együtt – egyre népszerűbbé vált a nem vallásos családok körében is, a béke és a szeretet ünnepeként.

Az ajándékozás

Az ajándékozásnál korábban nem volt a fontos, milyen értékű, méretű, csomagolású. Jellemzően a természet kincseiből kerültek ki az apróságok, vagy saját kezűleg készítették őket. Ilyen módon az emberek elismerték, hogy azért tudnak adni, mert minden, amivel rendelkeznek, Istentől való ajándék, és ezt karácsonykor mindössze továbbadják egy másik embernek.
Az ajándékok mindig utaltak az ünnep misztériumára, ezáltal a mennyország egy kis darabját kaphatták meg a szerencsések általuk.
Egészen más érzést kelt, ha így gondolunk egy ajándékra.

Lucázás

Sokfelé úgy tartották, hogy a legrövidebb téli napon, december 13-án a bűbájosok megronthatnak embert és állatot. Emiatt ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, összesen 9 féle fából, és nagyon fontos volt, minden nap csak 1 féle műveletet lehetett rajta elvégezni. Biztosan sokan hallották már, „lassan készül, mint a Luca széke”, aminek eredete nem véletlen, hiszen ilyen módon 13 nap alatt készülhetett el. Ha december 26-án, az éjféli misén ráállt készítője – többnyire fiatalemberek –, akkor felismerhette a boszorkányokat. Persze, ezután menekülni kellett a bűbájosok haragja elől, és különböző praktikákkal lehetett időt nyerni, például ha mákot szórtak, amerre menekültek, az üldözőinek muszáj volt azokat felszedegetni, vagy fokhagymát dugdostak a kulcslyukakba, de az ajtó előtt keresztbe tett seprű is igen hatásosnak bizonyult feltartóztatásukban. Ha sikerült hazaérniük a bátor ifjaknak, akkor mihamarabb el kellett égetniük a széket, amely egyben a boszorkányok végét is jelentette.

A boszorkányok, hosszú téli éjszakák elűzésére mi most egy modern receptet ajánlunk…