Luca széke, karácsonyfa és adventi koszorú… avagy karácsonyi szokások egykor és most

Karácsony és advent

Hivatalosan a 4. századtól ünneplik az emberek a karácsonyt, mióta a kereszténység államvallás lett. December 25-én Jézus születésére emlékezünk, a keresztény hit szerinti a Messiásra, aki megváltja az emberiséget a bűneitől.

A keresztény hagyományok szerint a karácsonyi készülődés értelmét a Vendég várása adja, amely Jézus Krisztust, és vele a világra születő újat szimbolizálja. Az adventi időszak hagyományosan a december 25-ét megelőző 4. vasárnaptól karácsonyig tart. Advent első vasárnapja egyben az új egyházi év kezdetét is jelöli. Szó szerinti jelentése is eljövetel, vagyis az Úr eljövetele.
Ez az időszak egyfajta testi-lelki felkészülést jelent az embereknek, amely során kiérdemelhetik az Úr, és az új esztendő áldásait. Ennek része a karácsony böjtje is, amely a fizikai szintű megtisztulás segíti, és végét az ünnepi bőséges vacsora jelenti, amelyre bizony egészen az éjféli mise utánig várni kellett.

A 19. század során többek között további két, azóta is nagy népszerűségnek örvendő szokás terjedt el.
Az egyik az adventi koszorú készítése. Az első koszorút a történet szerint egy német lelkész készítette, szekérkerék alapra 24 gyertyával.
Ma már inkább fenyőágakból készítenek koszorút, amelyre 4 gyertyát helyeznek. Mindegyik gyertya egy-egy fogalmat szimbolizál: a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt. Tradicionálisan 3 lila, 1 rózsaszín a színösszetétele a gyertyáknak és az utolsó vasárnapon mind a 4 gyertya egyszerre ég.

A másik szokás, a karácsonyfa-állítása, szintén Németországban kezdődött és több történet is fűződik hozzá.
Az egyik szerint, aki télen valamilyen zöld növénnyel díszíti a házát, azzal utal a tavasz eljövetelére, az újrakezdésre. Az örökzöldeknek emellett különleges, gyógyító varázserőt tulajdonítottak, és úgy tartották, hogy aki örökzöld növényekkel díszíti házát karácsonykor, bizakodhat a jövő évi egészségében és szerencséjében.

A másik történet, amely utal arra, hogy miért pont fenyőfát díszítünk karácsonykor Jézushoz kötődik.
Mikor a Földön járt, bujkálnia kellett gonosz emberek elől. Egyik alkalommal, mikor üldözték egy fa lombjai közé szeretett volna elbújni. Azonban a kiválasztott fa félt, hogy Jézus üldözői őt is elpusztítanák, emiatt elküldte Őt. Több fa is megtagadta, hogy elrejtse, míg végül egy fenyőfához ért, amely felajánlotta Neki segítségét. Jézus a törzséhez bújt, a fenyő leengedte ágait és ezzel megmentette üldözői elől. Ezután Jézus megáldotta a fenyőt:
„Soha ne hullasd el a leveledet. Akkor is virulj és zöldellj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak! Te légy a legdélcegebb, a legszívósabb minden társad között! Élj meg mindenütt! Légy az emberek öröme, és emlékezetemre ágaidon gyújtsanak karácsonyi gyertyát minden esztendőben!”

Eleinte gyümölcsökkel, dióval, édességekkel, fából- és textilből készült díszekkel ékesítették a fát. A díszek készítésénél az egyik szempont az volt, hogy ehetőek legyenek, a gyermekek nagy örömére.
Magyar specialitás a szaloncukor, egy általában selyempapírba csomagolt csokoládé bevonatú, különböző töltelékekkel készített cukorka, amit a többi dísz mellé aggatunk a fára.

Érdekesség, hogy az idők során maga az ünnep – karácsonyfával, ajándékozással és adventi koszorúval együtt – egyre népszerűbbé vált a nem vallásos családok körében is, a béke és a szeretet ünnepeként.

Az ajándékozás

Az ajándékozásnál korábban nem volt a fontos, milyen értékű, méretű, csomagolású. Jellemzően a természet kincseiből kerültek ki az apróságok, vagy saját kezűleg készítették őket. Ilyen módon az emberek elismerték, hogy azért tudnak adni, mert minden, amivel rendelkeznek, Istentől való ajándék, és ezt karácsonykor mindössze továbbadják egy másik embernek.
Az ajándékok mindig utaltak az ünnep misztériumára, ezáltal a mennyország egy kis darabját kaphatták meg a szerencsések általuk.
Egészen más érzést kelt, ha így gondolunk egy ajándékra.

Lucázás

Sokfelé úgy tartották, hogy a legrövidebb téli napon, december 13-án a bűbájosok megronthatnak embert és állatot. Emiatt ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, összesen 9 féle fából, és nagyon fontos volt, minden nap csak 1 féle műveletet lehetett rajta elvégezni. Biztosan sokan hallották már, „lassan készül, mint a Luca széke”, aminek eredete nem véletlen, hiszen ilyen módon 13 nap alatt készülhetett el. Ha december 26-án, az éjféli misén ráállt készítője – többnyire fiatalemberek –, akkor felismerhette a boszorkányokat. Persze, ezután menekülni kellett a bűbájosok haragja elől, és különböző praktikákkal lehetett időt nyerni, például ha mákot szórtak, amerre menekültek, az üldözőinek muszáj volt azokat felszedegetni, vagy fokhagymát dugdostak a kulcslyukakba, de az ajtó előtt keresztbe tett seprű is igen hatásosnak bizonyult feltartóztatásukban. Ha sikerült hazaérniük a bátor ifjaknak, akkor mihamarabb el kellett égetniük a széket, amely egyben a boszorkányok végét is jelentette.

A boszorkányok, hosszú téli éjszakák elűzésére mi most egy modern receptet ajánlunk…