Ha a jövőben oktatást, tréninget, vagy előadást tervez, akkor az Akadémia Klub számos helyszíne között biztosan megtalálja az ideálisat. Mi is lehetne tökéletesebb erre a célra, mint a Magyar Tudományos Akadémia székháza, ahol már maga a hely is tanulásra ösztönöz. Az elegáns, mégis kellemes hangulat mindenkit pozitív érzésekkel tölt el, így nem úgy fognak gondolni az oktatásra, mint egy újabb unalmas, kötelező programra, hanem várakozással állnak majd az esemény elébe, ami valljuk be, nagyon sokat számít az oktatás, előadás sikerének szempontjából.
Először is: a helyszín könnyen megközelíthető, ami manapság elengedhetetlen fontosságú. Mind autóval, mind tömegközlekedéssel a résztvevők könnyen megtalálják a Magyar Tudományos Akadémia székházát, amely közvetlenül a Duna partján helyezkedik el. A létszámtól függően különböző termek állnak rendelkezésére, így még választási lehetősége is van – egy biztos: minden terem ízlésesen van berendezve, amelyekből lenyűgöző kilátás nyílik a dunai panorámára.
Rendezvényeinken ebéd-illetve kávészünet is része a szolgáltatásnak, hiszen nincs is annál rosszabb, ha az oktatás során mindenki éhséggel, vagy éppen szomjúsággal küzd, ami nagyban csökkenti az előadás hatékonyságát. Nálunk ez garantáltan nem jelent problémát, hiszen választékos és ízletes falatokat, és italokat szolgálunk fel a meghívott vendégek számára a megrendelő igényei szerint előkészítve azokat.
Önnek a technikai kérdésekkel sem kell bajlódnia, a rendezvényekhez projektort, illetve vetítőt is biztosítunk, valamint a termek elrendezését is igény szerint a vendégek számától, és a rendezvény típusától függően alakítjuk.
A farsangi és báli szezonban rendeztük meg idei első borvacsoránkat. Az elegáns rendezvényen noha táncra nem került sor, a kiváló hangulatról a gasztronómiai remekek és a nagyszerű borok gondoskodtak. Elöljáróban azonban nézzünk kicsit utána mit is érdemes tudni erről az időszakról!
Magyar füleknek ismerősen cseng az “Oportó” szó, hiszen a főleg a villányi borvidéken kedvelt könnyed, jóivású vörösbort adó kékszőlőnek, a portugiesernek ez volt a leánykori neve. De mivel sem a bornak, sem pedig a szőlőfajtának nincs köze Portugália második legnagyobb városához, Portóhoz, így az EU tagságunkkal párhuzamosan el kellett a jól ismert névtől búcsúzni.
Sok szempontból a legfontosabb - és a külföldieknek talán az egyedüli ismert - borvidékünkről nyilván mindenki hallott, hiszen Kölcsey Ferenc neves költeményében, a Himnuszban is említésre került. Bízunk benne, hogy nincs magyar ember, aki ne ivott volna tokaji bort. Az utóbbi közel két évtizedben azonban óriási változások zajlanak Tokaj-Hegyalján, így talán nem haszontalan sorra vennünk a tokaji borstílusokat.
Ha az ún. erősített borok eltűnésére gondolok, eszembe jut a fenti latin mondás: így múlik el a világ dicsősége. Még pár évtizede elképzelhetetlen volt, hogy egy jobb angol klubban vagy családnál a vacsora ne egy száraz sherryvel kezdődjön és ne egy édes portói borral végződjön.
A Magyar Tudományos Akadémia éttermében talán 1999 óta szervezünk borkóstolóval kísért vacsorákat.
Ha Itáliában, Spanyolországban borvidékekre vetődik az érdeklődő, se szeri se száma a nemesi neveknek: márkik sokaságát ismeri a borvilág.