Exkluzív, zártkörű éttermünk Budapest központjában a Lánchíd lábánál, a Magyar Tudományos Akadémia Székházának földszintjén, a budai várra néző gyönyörű panorámával várja kedves vendégeit.
Exkluzív, zártkörű éttermünk Budapest központjában a Lánchíd lábánál, a Magyar Tudományos Akadémia Székházának földszintjén, a budai várra néző gyönyörű panorámával várja kedves vendégeit.
A korabeli feljegyzésekből kiderül, hogy a Krúdy-terem hosszú ideig az Akadémia bortáraként működött. Jól megközelíthető terem, mely tökéletes helyszíne az elegáns üzleti ebédeknek és borvacsoráknak.
Az egykori Zeneterem, ma már Kodály-terem, azért különleges, mert szinte minden belső elrendezés megvalósítható benne, legyen szó akár előadásokról, állófogadásokról, vagy díszvacsorákról. A fenséges panoráma és a tekintélyt parancsoló hangulat rangot ad a rendezvényeknek.
A korábban Könyvtárteremként emlegetett Vörösmarty-terem a hamisítatlan angol klubhangulattal fogadja az oda érkező vendégeket. Elegáns mahagóni dolgozóasztalokkal és kényelmes bőrgarnitúrákkal berendezve kitűnő helyszíne lehet egy kötetlen beszélgetésnek, sajtótájékoztatóknak, vagy akár exkluzív fogadásoknak.
Az elnevezésből adódóan a terem az Akadémia Klub Duna parti szárnyában helyezkedik el az étterem különtermeként, így csodálatos panoráma nyílik mind a Dunára, Budai Várnegyedre valamint a Lánchídra. Kedvelt helyszín kisebb előadásokra, állófogadásokra illetve díszétkezésekre.
A farsangi és báli szezonban rendeztük meg idei első borvacsoránkat. Az elegáns rendezvényen noha táncra nem került sor, a kiváló hangulatról a gasztronómiai remekek és a nagyszerű borok gondoskodtak. Elöljáróban azonban nézzünk kicsit utána mit is érdemes tudni erről az időszakról!
Magyar füleknek ismerősen cseng az “Oportó” szó, hiszen a főleg a villányi borvidéken kedvelt könnyed, jóivású vörösbort adó kékszőlőnek, a portugiesernek ez volt a leánykori neve. De mivel sem a bornak, sem pedig a szőlőfajtának nincs köze Portugália második legnagyobb városához, Portóhoz, így az EU tagságunkkal párhuzamosan el kellett a jól ismert névtől búcsúzni.
Sok szempontból a legfontosabb - és a külföldieknek talán az egyedüli ismert - borvidékünkről nyilván mindenki hallott, hiszen Kölcsey Ferenc neves költeményében, a Himnuszban is említésre került. Bízunk benne, hogy nincs magyar ember, aki ne ivott volna tokaji bort. Az utóbbi közel két évtizedben azonban óriási változások zajlanak Tokaj-Hegyalján, így talán nem haszontalan sorra vennünk a tokaji borstílusokat.
Ha az ún. erősített borok eltűnésére gondolok, eszembe jut a fenti latin mondás: így múlik el a világ dicsősége. Még pár évtizede elképzelhetetlen volt, hogy egy jobb angol klubban vagy családnál a vacsora ne egy száraz sherryvel kezdődjön és ne egy édes portói borral végződjön.
A Magyar Tudományos Akadémia éttermében talán 1999 óta szervezünk borkóstolóval kísért vacsorákat.
Ha Itáliában, Spanyolországban borvidékekre vetődik az érdeklődő, se szeri se száma a nemesi neveknek: márkik sokaságát ismeri a borvilág.